Egy kint tapasztalt esemény mintájára, - ahol Séfek főztek együtt -, gondoltam én is összehívom a régi séf kollégákat a környező hotelekből, éttermekből, akikkel együtt dolgoztam, vagy együtt mester-vizsgáztam, vagy csak jókat hallottam Róla!

A felvetés az volt, hogy párokat alkotva csinálhatnánk vacsora esteket (igazi örömfőzést) - minden alkalommal másik helyen. Másrészt eszmét és tapasztalatot cserélhetünk a szakma alakulásáról. Segíthetnénk egymást a mindennapi munkánk során felmerülő gondokban, akár eszköz, munkaerő, alapanyag, vagy éppen új beszállító esetében.

És természetesen, a baráti viszony ápolása is nagyon fontos szempont volt! Eredetileg tizenketten voltunk, és az alapötlet mindenkinek tetszett,

csatlakoztak is az elképzeléshez, s már aznap meg is állapodtunk az első rendezvény időpontjában. 13-a, péntek lett a dátum!

Aztán egy félreértés miatt „lettünk” tízenhárman úgy, hogy kitaláltuk, a 13. személy egy mentor, egy korábbi mesterünk legyen. Így esett a választás Zámbó Tiborra! Azóta a „13” jegyében szervezkedünk mindig! 13-an vagyunk, 13-án vannak a vacsorák, 13 asztalt töltünk meg vendéggel, stb.

Szeretnénk a vacsorákon kívül más fórumokon is megmutatkozni, tanulókat motiválni, inspirálni, egyéb eseményeken képviselni magunkat, szállodánkat vagy éttermünket és természetesen a szakmát!”